Az én szellemi növendékem

Fricsay Ferenc élete végéig az én szellemi növendékemnek vallotta magát, pedig apja a zeneiskolai felvételén régi barátját, Siklóst kérte meg hogy tanítsa. Ismertségünk, barátságunk vezénylési pályája foyamán egyre szűkebb lett. Nagyon megcsodáltam azt a kitartóképességet, amellyel egy olyan "vidéki" városban mint Szeged egy addig nem is sejtett zenekari kultúrát hozott létre és amivel fiatal fúvósművészeket "varázsolt" elő. A Budapesti Operaháznál főként a nagy olasz mesteri műveket vitte érvényesüléshez. Az igazi karrierje, miután a háború zűrzavarjai feltartották, csak 1945 után kezdődött, amikor külföldön végre rátalált egy hozzá méltó munkakörre. Mi Magyarországon messziről követhettük ezt a pályát, majd néhány hanglemezfelvétel nyomán, amelyeket megkaphattunk, mérhettük is.

 
                   


1961-ben nagy örömömre megélhettem Luzern-ben a szimfóniám ősbemutatóját, amit ő vezényelt (lásd a képet). Ekkor megcsodálhattam az ő életet teremtő erejét és teljes mesteriességét, annak őszenei természetbeli megokolásával együtt.
                                                                                                                 Zoltán Kodály